Fred, aki már végigolvasta saját listáját, belesandított Harryébe.
- Látom, nektek is meg kell vennetek Lockhart összes könyvét – állapította meg. – Az új sötét varázslatok kivédése tanár biztos Lockhart-rajongó – tuti, hogy nő.

- Ki hinné el nekünk, hogy nem egy bájital receptjét akarjuk kinézni abból a könyvből? -, tette fel a logikus kérdést Ron.
- Szerintem - morfondírozott Hermione - ha azt mondanánk, hogy csak a dolog elmélete érdekel minket, lenne némi esélyünk...
- Ugyan már, ezt egy tanár se veszi be - legyintett Ron. - Ahhoz teljesen gyagyásnak kéne lennie...
 

- A mardekárosoknak jobb seprűik vannak, mint nekünk - fogott bele a csapatkapitány. - Ezen nincs mit tagadni. A mi seprűinken viszont jobb emberek ülnek. Keményebben edzettünk náluk; repültünk, ha esett, ha fújt... ("Az biztos - morogta George Weasley. - Augusztus óta nem sikerült rendesen megszáradnom.") ... és most teszünk róla, hogy sírva emlegessék a napot, amikor hagyták, hogy az a kis vakarcs Malfoy megvesztegesse őket!

- Most is olyan nagy véleménnyel vagy Lockhartról, Hermione? - szólt ki a paraván mögül Ron, miközben Harry fityegő ujjait húzogatta elő a pizsamakabát ujjából. - Harry egy szóval se mondta neki, hogy filézést kér.

- Kíváncsi vagyok, ki tartja a tanfolyamot - morfondírozott Hermione, miközben barátaival befurakodtak a tömegbe. - Valaki azt mondta, Flitwick fiatal korában párbajbajnok volt.
- Mindegy, hogy ki tartja, csak ne... - kezdte Harry, de a mondat itt csalódott nyögésbe fulladt. Ekkor ugyanis Gilderoy Lockhart lépett a színpadra - ezúttal szilvakék talárban -, s nyomában nem más érkezett, mint a fekete taláros Piton.

Piton ajka gonosz vigyorra húzódott. Harry nem is értette, miért mosolyog még Lockhart; ha őrá nézett volna így Piton, inkább azon törte volna a fejét, hogy merre szaladjon.
- Amint látjátok, felvettük a szabályos alapállást - magyarázta Lockhart feszülten figyelő hallgatóságának. - Most háromig számolok, és akkor egymásra szórjuk az első átkot. Természetesen egyikünk sem dolgozik halálos átokkal.
- Arra nem mernék mérget venni - morogta Harry, a fogait csikorgató Pitont figyelve.

Mégsem volt egyedül a teremben. Az ajtó mögött elhelyezett arany ülőrúdon egy félig megkopasztott pulykára emlékeztető, elaggott madár gubbasztott. Harry rámeredt; a madár sötéten visszanézett rá, és újra gágogott egyet. Nagyon betegnek tűnt: szeme tompa és fénytelen volt, s Harry szeme láttára újabb csomó toll hullott ki a farkából.
Csak nehogy pont akkor múljon ki Dumbledore házimadara, mikor itt van vele egyedül - Harrynek épp ez a gondolat futott át az agyán, amikor a madár egyszerre lángba borult.
Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett Dumbledore.
- Igazgató úr - hebegte Harry -, a madara... Nem tudtam segíteni rajta... egyszer csak kigyulladt.
Harry meghökkenésére Dumbledore elmosolyodott.
- Épp ideje volt. Már napok óta borzalmasan nézett ki. Mondtam is neki, hogy szánja rá magát végre.
Harry döbbent arckifejezése láttán Dumbledore felnevetett.
- Fawkes főnixmadár, Harry. A főnixek kigyulladnak, mikor eljön az ideje, azután hamvaikból új életre kelnek. Nézd csak...

- Nem gyanúsít engem, professzor úr? - kérdezte reménykedve Harry.
- Nem, Harry, nem gyanúsítlak - felelte a professzor elkomorodva. - Ennek ellenére beszélni szeretnék veled.
- Azt szeretném tudni, hogy nem akarsz-e elmondani nekem valamit - szólt végül. - Bármi legyen is az.
Harry nem tudta, mit feleljen erre.
- Nincs semmi mondanivalóm, professzor úr - felelte végül.

- Kérjétek meg Piton professzort, hogy mutassa meg, hogyan kell szeretetszirupot keverni! És ha már itt tartunk, a ravasz öreg Flitwick professzor többet tud a bájolgásbűbájokról, mint bármelyik varázsló széles e világon!
Flitwick professzor kezébe temette arcát, Piton képén pedig az az ígéret tükröződött, hogy mérget fog itatni a szeretetszirup legelső igénylőjével.

Egy ízben Ron az őrködő Pitontól alig néhány lépésnyire verte be a nagylábujját. Szerencsére Piton éppen abban a pillanatban tüsszentett, amikor Ron elkáromkodta magát. A két fiúnak jó

- Hát persze - bólogatott Malfoy alattomos vigyorral. - Szerintem apám támogatná a professzor urat, ha jelentkezne az állásra. Majd megmondom neki, hogy a professzor úr a legjobb tanár az iskolában...
Piton mosolyogva indult tovább az asztalok között. Szerencsére nem vette észre Seamus Finnigant, aki úgy tett, mintha belehányna az üstjébe.

- Hát még mindig nem értitek? - folytatta Lockhart lassan és tagoltan, mintha féleszűekhez beszélne. - Elmúlt a veszély! A tettest letartóztatták.
- Ki mondta? - kérdezte fennhangon Dean Thomas.
- Édes fiam, a mágiaügyi miniszter nem vitte volna magával Hagridot, ha nem lenne száz százalékig biztos benne, hogy ő a bűnös.
Lockhart ezt olyan hangon jelentette ki, mintha azt magyarázná, hogy egy meg egy az kettő.
- Dehogynem - szólt Ron, még Deannél is hangosabban.